Salgótarján – Inászóbánya – Bárna – Istenmezeje kék sáv jelzéssel jelölve
Tájegység: A Salgótarján és Bárna között fekvő, mintegy 550 km2 kiterjedésű Nógrád–Gömöri-bazaltvidék, valamint a Heves–Borsodi-dombság.
A hajdani kohászvárosokat összekötő szépséges túraút Salgótarján és Istenmezeje közötti szakaszával vágtam bele a 120 kilométerre taksált, Kohászok útja nevet viselő vándorlásba.
Már biztos sikerül megfejelni, mert már első nap „kicsapongó” életet élve kitértem ide-oda. Inászó, Bárna, Nagykő voltak a köztes megállók, mindenfelé csendes volt az erdő.
Kitértem Pécskőhöz, de végül nem másztam fel, később Bárna után, Nagykőnél pótoltam kicsit a mulasztást, ott pazar volt a panoráma.
Néhány napja errefelé esett, jót tett az erdőnek.
Vaddisznót és szarvasokat sikerült meglesni, de elég távolról, bosszankodtam kicsit, majd rájöttem félig tele a pohár: legalább láttam őket.
Nagyon kedves emberekkel találkoztam, errefelé dívik a köszönés és a jó szó.
(Farkas Ferenc)
Útvonal leírása
A salgótarjáni vasútállomásnál átkelünk a Rákóczi úton és az aluljárót elhagyva, a McDonald’s mellett elhaladva megcélozzuk a Galcsik Fogadót,
ahol a mozgalmi bélyegzővel megkezdjük igazolófüzetünk pecsételését. A Galcsik fogadótól visszafordulva áthaladunk az aluljárón az Erzsébet térre. A kék sáv jelzést követve a Pécskő útról jobbra kanyarodunk a Meredek útra, onnan balra a Damjanich útra.
Balra kanyarodva jutunk az Erdőalja közbe, később a Szilvás hétvégi telkei között kapaszkodunk a Pécskő-nyereg felé (ezt majd kis kitérővel, az S▲ jelzésen közelíthetjük meg, a kilátás miatt érdemes). A hétvégi házak között haladunk. A nagy tölgyfán lévő kék jelzés lejtőn lefelé vezet enyhén balra tartva. 200 m után az út élesen jobbra kanyarodik, tovább ereszkedünk az erdészeti úton Inászó felé, majd azt elhagyva elérjük a Mátraszelei utat. Itt jobbra tartunk, majd 50 m után balra és átmegyünk a Zagyva-patakon. Meredeken kapaszkodunk felfelé.
A legmagasabb pontot elérve utunk lejteni kezd, majd egy nagyobb kereszteződésben balról csatlakozik a S sáv. Rövid ideig együtt halad a kék jelzéssel, majd váratlanul jobbra elhagyja azt. Mi egyenesen folytatjuk utunkat a Három-határon. Vegyes erdővel, majd fenyvessel kísért homokos lejtős úton jutunk be Bárnára.
A faluban kissé cikk-cakkosan kanyarogva érünk a templomhoz. Ott balra kanyarodunk (pecsételés a főtéren), átmegyünk a kishídon, ahol jobbra fordulunk a főútra (Kossuth út), ahol észak felé haladunk, amíg el nem érjük a K sáv jelzést. Ott jobbra kanyarodunk a Béke utcába. Itt csatlakozik hozzánk a KΔ jelzés. Kb. 50 m után találunk egy iható vizű forrást, ahol érdemes vizet venni magunkhoz, ugyanis Istenmezejéig már nem lesz erre lehetőségünk.
A forrás előtt jobbra fordulunk. Az összefogást szimbolizáló Kálváriája 2019-ben épült. Hamarosan elérjük a Békás-tó mellett található a 2 faházból álló bivakszállást. A Zához-völgy mélyútján homokpadok között haladunk. A KΔ jelzés egyenesen kaptat fel a bárnai Nagy- kőre, de mi balra térve enyhébben emelkedünk egy kis ösvényen.
Betérünk az erdős részbe. Egy kisebb emelkedő tetején a K+ balra eltér a Kis-kő felé, mi jobbra megyünk a bükkösön keresztül. Egy faoszlopokból, dróthálóból álló kerítésnél pihenőhely van, ahonnan a KΔ jelzés a Nagy-kőre visz fel. Kb. 15 perces kitérővel fantasztikus kilátásban lehet részünk, garantáltan megéri felmászni, aki teheti, ne hagyja ki.
A pihenő padoktól utunk balra vezet tovább a kerítés mentén a Nádas-orom tetőn. Lesznek letérő utak, de amíg lehet, mi a kerítés mellett haladunk. Azt elhagyva egy idő után a Mátranovákra vezető K□ keresztezi utunkat, mi balra kanyarodva az erdőben haladunk tovább. Elágazáshoz érve a jelzés jobbra kivezet egy dózerútra. Itt balra indulunk.
Ez egy elég hosszú szakasz lesz, és mivel jobbra ki vannak vágva a fák, meglehetősen napos is, már ha derült időnk van. Kárpótlásként szép kilátás nyílik a Mátrára. Láthatjuk a Kékes és a Galya-tető tornyait.
Egy idő után balról becsatlakozik Szilaspogony felől a piros sáv jelzés. Heves és Nógrád megye határán haladunk. A piros-kék jelzés mentén gyaloglunk a napsütésben a dózerúton, majd balra letérünk róla, és végre az erdőben haladunk egy kicsit. A dózerútra térve pár méter után újból balra visszamegyünk az erdőbe. Egy szakaszon az út balra erősen lefelé kanyarodik, de a mi utunk jobbra letér róla, maradunk szinttartóan. A Rákos-lápa-bércen egy pici tisztáshoz érve jobbra a bokrok között keressük meg az ösvényt, ami erősen lefelé halad, középen mély vályúval. Az ösvény bejáratát két vékony fácskán lévő kapujelzés mutatja. Az ösvényen leérve ötös elágazáshoz érünk. Balról a második útra kapujelzés mutatja a Kohász utat. Itt a piros jelzés Ivád felé jobbra elválik tőlünk.
Hullámos terepen, sok vaddisznódagonyát kerülgetve, némi fenyves kísérettel egy erdészeti homokos dózerutat követünk, majd a Fehér-kőtől farakások mentén erősen jobbra fordulva lefelé haladunk a Katus-gödör oldalában. Itt mindenfelé ösvények haladnak, de a jelzésünk jól követhető. A völgy végében balra fordulunk.
Figyelem, egy időnként majdnem járatlan utat keressünk erősen benőve fűvel és csalánnal! A jelzés a magas fű miatt nehezen vehető észre a fán, de ott lesz az.
Kiérve a csalánosból szemben meglátjuk Istenmezeje első házait. A falut É–ÉK-i irányban szeljük át, közben az önkormányzat épületénél pecsételünk.
| Érintett pont | Bélyegző elérhetősége | Résztáv (km) | Összes táv (km) | Emelkedés/ süllyedés (m) |
|---|---|---|---|---|
| Salgótarján, vasútállomás | Folyamatos | – | – | – |
| Pécskő-nyereg | – | 2,8 | 2,8 | 188/4 |
| Inászó, emléktabló | Folyamatos | 2,6 | 5,4 | 12/143 |
| Bárna, Főtér | Folyamatos | 6,8 | 12,2 | 197/217 |
| Istenmezeje, Önkormányzat | Folyamatos | 13,1 | 25,3 | 346/430 |
Érdekességek
A Pécs-kő 543 méter magas bazaltcsúcsa Salgótarjántól keletre helyezkedik el. A Kohászok útjáról kb. 800 m-es rövid kitérővel érhető el a Pécskő-nyeregtől a sárga jelzésen északi irányba haladva. A kisebb sziklamászással, kötelek segítségével megközelíthető csúcsról szép körpanoráma élvezhető. Szép időben megtekinthetjük a környező településeket, a Karancsot, a Salgóvárat, valamint a Mátra, Cserhát, Börzsöny és a Bükk-hegység csúcsait, tiszta időben akár a Magas-Tátráig is elláthatunk.
A hegy vulkáni kúpja a pliocén korban keletkezett két szakaszú vulkáni működés által. Először vulkáni törmelék (vulkáni bombák, lávafoszlány, salakos bazalttufa) szóródott szét, melyből a kúp főtömege képződött. Egy későbbi kitörés során a hasadékok mentén lávabazalt tört át. Egy ilyen hasadékkitöltés, a Hurka-Pécskő oldalcsúcsa, a tektonikai mozgások során a főcsúcsnál is magasabbra emelkedett.
A hegy neve Füst Antal szerint a hegy vulkanikus eredetére utaló szláv „pecska” szóból származik, melynek jelentése kályha, illetve kemence. (Vö. Pes-kő, Pest helynevek; ezekben az esetekben a kemence szája inspirálta a névadást, ami a névadók szerint a hegy tátongó barlangüregére hasonlított.)
A rézkorban erődítmény állhatott itt, a bronzkorban településnek adott otthont a hegy lába, melynek maradványait 1960-ban tárták fel. Egy kővár, a helyi hagyomány szerint rablóvár is állt itt, de ennek nyomát a bányászat mára szinte teljesen eltüntette.
A hegyen a 19. század végétől jelen volt a bányászat, kötélpálya, sikló és kisvasút segítette a leginkább macskakőnek használt bazalt kitermelését. A bányaművelés nyomai ma is láthatók.
Az északi sziklafalban egy kaptárkő-fülke vehető ki, de vitatott, hogy ez természetes képződmény vagy emberi kéz munkája.
Az 1960-as években a hegy észak-nyugati oldalán sípályát létesítettek, melyhez a 80-as években felvonó is épült. Mára sajnos mindez az enyészeté. Manapság a hegy turizmusát kiépített pihenőhely, valamint tájékoztató táblák szolgálják a csúcs alatt.
A „via ferrata”
A csúcsra meredek, görgeteges, kitett, rossz időben csúszós vulkáni sziklákon kell kimászni, ezt segíti több kifeszített hegymászókötél, ami nem igazi via ferrata. Csak nem tériszonyosoknak és biztos léptű túrázóknak ajánlott!
(Zwickl Bernadett)
A Pécs-kő keleti oldalában fekvő völgyben érjük el Inászót, vagyis azt a területet ahol korábban a település állt. Mára ugyanis nem maradt más csak a temetője, valamint egy emléktáró és emlékoszlop tesz tanúbizonyságot arról, hogy egykoron itt élet volt.
Inászónak két élete volt.
A település a 13-15. században mint mezőváros létezett, majd a huszita háborúk következtében elnéptelenedett. 1478-tól mint pusztát említik.
Újjászületése és egyben a „második élete” az 1840-es évek végén indul, ekkor ugyanis egy bécsi vállalkozó megbízásából kutatásokat végeznek a területen, ezek eredményeképpen 1848-ban megnyitják az Ó-Mária tárót, ezzel együtt megindul a szénbányászat, az országban harmadikként. Ezt még számos táró és akna nyitása követi, ezek közül a Ferenc akna művelési területe esett közvetlenül az inászói völgyre. Itt 1888-1909-ig igen nagy volumenű termelés zajlott, melynek eredményeképpen kb. 3 millió tonna szenet termeltek ki.
A bányák szellőzését gőzhajtásos ventillátorok végezték.
A föld alatt lovakkal szállították a szenet, majd a megrakott kocsikat, csilléket végtelenköteles siklókban jutatták el a rendező vágányra. Lejtősaknát alakítottak ki.
Inászó és Salgótarján Zagyva rakodó között 1871-től egy keskeny nyomtávú vasúton, gőzmozdony segítségével szállították a kitermelt szenet, majd 1893-tól már két vágányon folyt a szállítás.
Az itt kitermelt szén többek között a tiszai gőzhajókat, a halápi cukorgyárat és az egri malmokat is ellátta.
A bányamunkások a környező településekről, illetve az ország más pontjairól idetelepített bányászokból álltak, a betelepült bányászcsaládokkal a lakosság meghaladta a 2000 főt, 1873-tól működött az elemi iskola, valamint kórházzal is rendelkezett.
És jött a hanyatlás… A széntelepek kimerültek,1908-1912-es években felszámolták a Ferenc lejtősaknát, a kolónia épületeit lebontották…
A bányászok elhagyták Inászót.
"Erdő övezte völgy ölén
elült a zaj, a lárma,
a csendet immár semmi
sem zavarja,
csillékben ontotta a
szenet az akna,
aknakötelet, búsan álló
gépeket tárnarozsda
marja, marja.
S a bányász megy. Csak
könnye hull-
hol küzdve élt, a rögre.
Magával viszi mindenét,
családját, karját,
de szívét, azt itt hagyja örökre."
Így írt az utolsó csille szenet kihozó egykori bányász.
Ma, ha itt az erdő övezte völgy ölén járunk jusson eszünkbe Inászó, a település amely kétszer élt és kétszer veszett oda.
(Szabó Anetta)
Az 519 m magas sziklaszirt igazán egyedi kilátópontja a Medves-vidékének.
A földörténeti miocén korszak végén 5,3 millió éve beinduló vulkanizmus hatalmas mélységekből, a földkéreg és földköpeny határáról, sőt, még azon is túlról, 80-100 km mélységből tört a felszín felé.
A földkéreg alsó rétegéből származnak a bázikus kőzetek, melyeknek SiO2 (szilíciumdioxid) tartalma nem haladja meg 45-52%-ot. Ilyen a bazalt is, mely zömében felépíti a Nagy-követ, és amely hígan folyó lávaként tör a felszínre.
De a Nagy-kő bazaltsziklái másról is árulkodnak: ha tüzetesebben szemléljük, a bazaltban kisebb-nagyobb zöldes színű zárványokat figyelhetünk meg: ez az ultrabázikus peridotit, melyet a mélyből gyorsan feláramló bazaltláva magával ragadott és a felszínre szállított.
A Nagy-kő tulajdonképpen egy kipreparálódott neck – azaz a lávadugó –: a felszín felé áramló magma a magmacsatornában kihűlt és megszilárdult. Majd az évmilliók során a terület kiemelkedésével a felszín formálásában a fő szerepet az erózió vette át: az egykori vulkáni kúp puhább rétegeit, vulkáni tufáit és a környék sekélytengeri homokköveit a víz, a szél és a hőmérsékletingadozás lepusztította, de a kemény bazaltos lávadugó ellenállt a természet erejének, sokkal lassabban pusztult, mint környezete. Így a neck szépen kipreparálódott, és ma egy magas sziklaszirtként emelkedik a környező táj fölé.
E sziklaszirt déli oldalán az omladék hatalmas sziklatömbjeit fejtették is, mivel a jó minőségű bazalt keresett volt a 20. század első felében: használták útépítésre, de vasúti töltésnek is. A bányászat nyomai ma is jól láthatóak, és a turistaút mentén egy ismertető tábla mutatja be e tevékenységet.
A Nagy-kő élővilága is egyedi: az északi oldal meredek, bazaltsziklás talaján él az északi fodorka, de előfordul itt a bogláros szellőrózsa, a ritka szikla ternye, a bazaltkúp szoknyáján a homokköveken kialakult máladéktakaró déli lejtőin homok ternye, fehér vajvirág és két féle, a kunkorgó és a hegyi árvalányhaj díszíti a felhagyott legelőket.
(Klein Dávid)
A földtörténeti miocén korszak vége felé – 6,5 millió éve – a környék vulkáni működése új erőre kapott. A több millió éven keresztül szakaszosan zajló vulkáni működés a bazaltos vulkanizmus színes tárházát hozta létre.
Hatalmas, kb. 80-100 km-es mélységből a földköpeny megolvadt kőzetanyaga nagy sebességgel a felszín felé tört, és áttörve a földkérget, majd az üledékes takaró rétegegeket pontszerű vulkánkitörésekben került a felszínre. Ezek bázikus, ultrabázikus lávák voltak – azaz SiO2 (szilíciumdioxid) tartalmuk alacsony, 52-45%, vagy az alatti –, melyek kitöltve a vulkáni kürtőket és krátereket megszilárdultak. Mára a környező területek puhább kőzetanyagát az erózió lepusztította, és a keményebb, vulkáni kürtőt kitöltő lávadugók látványos sziklaszirtekként kipreparálódtak környezetükből.
Ezek a zömében hígan folyó bazaltos lávák a gyors feláramlás során magukkal ragadták a földköpeny igencsak mély régióiból származó kőzeteket, mint pl. az ultrabázikus peridotitot – melynek szép, zöldes zárványait a bárnai Nagy-kő bazaltjában ma is megfigyelhetjük.
Ilyen vulkáni roncsok a Pécs-kő, a Szilvás-kő vagy a Somos-kő bazaltos sziklaszirtjei is, ahol a kihűlő bazaltláva látványos bazaltorgonákat hozott létre.
A vulkáni működés következő időszakában megnyílt a földkéreg, és hosszú, hasadékok mentén létrejövő hasadékvulkánok öntötték a mélyből a felszínre a bazaltlávát. Ilyen egykori hasadékvulkán maradványa a Salgó – Boszorkány-kő bazaltos vonulata, melyhez hasonlót ma Európában Izland vulkánjainál figyelhetünk meg. Itt a láva gyakran több kilométer hosszan hömpölyög, de sokszor az olvadt kőzetanyagból felszabaduló gázok kifújva az olvadt lávát látványos lávaszökőkutakat hoznak létre.
Végül 5,3 millió éve elkezdődött a vidék legjelentősebb vulkáni működése, a Medves bazaltvulkánjának a kialakulása. Ez a vulkán hosszú időn keresztül ontotta magából a hígan folyó, elterülő bazaltlávát, mely feltöltötte a völgyeket, mélyedéseket, és egy hatalmas bazaltlencsét, a mai Medves-fennsíkot, illetve az abból hosszan elnyúló lávaárakat – mint a Menosza vagy a Pogányvár – hozott létre. A fennsík ma 13 km2-ével napjainkban is Közép-Európa legnagyobb bazaltplatója, melynek vastagsága helyenként eléri a 100 m-t.
Végül e hosszan elnyúló vulkáni működés a maar-vulkánok létrejöttével csendesedett le földtörténeti értelemben nem is olyan régen – mintegy 400-500 ezer évvel ezelőtt.
A maar-vulkánok kialakulásakor a felfelé áramló magma találkozik a felszín alatti hideg vizekkel, így ennek köszönhetően a vulkáni működést hatalmas robbanások kísérik. A vulkáni működés rövid életű – gyakran csak egyszeri kitörésre korlátozódik –, de a hatalmas robbanásnak köszönhetően egy látványos kráter marad vissza, melyben gyakran a vulkáni működés megszűnése után tavak vize gyűlik fel. Így alakultak ki a németországi Eifel-hegység látványos maar-tavai is, melyről e vulkáni működés a nevét is kapta.
Ajnácskő közelében a Csontos-árok (vagy Csont-völgy) egy ilyen maar-tó üledékrétegét tárja fel: az egykori krátertóba az itt élt masztodonok, ősorrszarvúak, ősormányosok, medvék, lajhárok belefulladtak, majd a tavi üledéket az erózió átvágta, és az egykor élt ősállatok csontjai egy gazdag lelőhelyben a felszínre kerültek.
De a vidék számos más vulkáni csemegét is tartogat: ilyen a Ragács egykori exhalációs kürtője, melyen keresztül a mélyből feltörő gőzök és gázok a felszínre áramlottak. De ilyen ritkaság a bárnai Kis-kő barlangja is, mely egy egykori gázhólyagüreg, vagy más elmélet szerint egy összeomlott vulkáni felépítmény maradványa. A barlang falán látványos láva cseppköveket találunk, melyek az egykor olvadt kőzet megfolyásával keletkeztek.
A Medves-vidék jó minőségű bazaltjai keresett építőkövek voltak. Már a középkor folyamán mind Salgó, mind Somoskő vára az alattuk magasodó sziklaszirtek 5-6 szögletű bazaltorgonáiból épültek fel, de a medvesi bazalt virágkorát a 20. század eleji útépítések hozták el: a könnyen pattintható, kemény és ellenálló bazaltot útépítőkőnek fejtették. Kevesen tudják, hogy a Somoskő oldalában található Macskalyuk-bánya bazaltkockáiból épült Budapest utcáinak burkolata, de szállítottak innen útburkoló követ Bécsbe, sőt még Párizsba is!
Egykor 1500 ember dolgozott a közeli bányákban, és kiszolgálásukra egy 48 házból álló település is kialakult. Aztán e gazdasági virágzásnak végül a trianoni határ meghúzása és a történelem viharai vetettek véget...
(Klein Dávid)
Szálláshelyek
Bivakszállás (Bárna)
