Mályinka – Csondróvölgy – Szentlélek – Heteméri-völgy – Újmassa, Fazola-kohó – Hámor – Puskaporos – Vadalmás – Fényeskő – volt Diósgyőri Gépgyár kapuja kék + jelzéssel jelölve
Tájegység: A Bükk-vidék az Északi-középhegységben található földrajzi középtáj, Magyarország legnagyobb átlagmagasságú, barlangokban bővelkedő karszthegysége. Középső területe 1977 óta nemzeti park.
Mályinkán a harangtoronynál majdnem a kéktúrára mentem „megszokásból”, de gyorsan átváltottam a Csondró-patak völgye felé vezető útra. Most könnyen járható volt, máskor mászókázni kellett és víz is bőven volt. Most inkább az Ámor-forrás felett volt csak „nedves” a völgy.
A barlangszállást kihagytam, viszont felmásztam az Odvaskő szirt tetejére, a vége tényleg mászósra sikerült, de megérte.
A Mária-forrásnál kulacsot töltöttem, a Látókő pedig nem maradhatott ki. Az ölelkező bükkök pedig köszönik, még mindig szerelmesek.
Szentlélek kolostora után újabb kitérőt akartam tenni, Köpüs-kőre, de olyan hangos társaság pihent a közeli forrásnál, hogy visszaváltottam a kohászösvényre, valahogy nem volt kedvem a harsánysághoz.
Újmassa felé a napos aszfalt nem esett jól, viszont az őskohónál megnéztem a kis múzeumot is. Tovább az aszfalton, majd a Hámori tó mellett. Arra már sokan voltak, de itt nem volt óbégatás, a pihenő emberek nyugalma jóleső volt.
(F)elcsábított a kilátók királynője, a Zsófia kilátó, a Szeleta-barlangot viszont kihagytam, kezdett sok lenni a kitérőkből. Visszaereszkedtem és a hámori pecsét után irány a Puskaporos. Utána hosszú emelkedő jött, kicsit megbosszulta magát, hogy mindennap ráadás kószálásokkal nyújtottam a távot, de azért csak egyenesbe kerültem.
Diósgyőrig visszaszámoltam a kilométereket, végül csak célba értem, bekerült a zárópecsét.
Nagyon örömködni nem is volt mód, pár perc és már jött is a pályaudvarra vivő 21-es busz. Kemenceforró volt, leszállás előtt pont azon gondolkoztam, hogy én csak kibírtam azt a félórát rajta, de milyen lehet a vezetőnek egész nap.
Erre arra ocsúdtam, hogy hátraszól a buszsofőr, mosolygosan felemlegette a bejegyzéseimet és megosztotta tervét, hogy ő is bejárná a „kohászkéket”. Kicsit kómásan reagáltam, de ő tette kerekké a napot. Innen is minden jót kívánok neki. Ha nekivág, remélem ő is annyi szépséggel és jó emberrel találkozik, mint én.
(Farkas Ferenc)
Útvonal leírása
Sanyi kocsmájától (pecsét) indulva, Mályinkán a református templomot és haranglábat elhagyva a jelzésváltásnál balra kanyarodunk a Dózsa György úton. Korábbi Tűzoltószertárat Ökoturisztikai Központtá alakították amely előtt balra kanyarodunk és megkezdjük a kapaszkodást a Bükk-hegység oldalában a Csondró-völgyben. A legrettegettebb, de legvadregényesebb szakaszon többször a patakmederben haladunk és kidőlt fatörzseken mászunk át.
Az Ámor-forrás közelében láthatjuk az Odvas-kői barlangszállást. Föntebb a bő vizű Mária-forrás vize adhat frissülést.
Továbbra is a K+ jelzést követve jutunk el a Látó-köveken túl Szentlélekre (bélyegző a fogadónál). Kohász úti K+ jelzésünk (Ómassát méltatlanul kihagyva) a Szentléleki-völgyön ereszkedik le a Garadna-völgybe.
Újmassán megtekinthetjük az Őskohót, a múzeumi épületet és kiállítást. A Savós-völgy aljában a K+ jelzésünk jobbra átmegy a Garadna-patak túloldalára.
Lillafüreden jobbra tartunk a Kastélyszálló felújított függőkertjébe, majd az Anna-barlangnál balra kanyarodunk a villanyoszlop gyámján lévő K+ jelzés felé.
Felső-Hámorban a Losonczy István útról a Palota utcába balra bekanyarodik a jelzésünk, ami a Kohászati Múzeumhoz visz.
Fontos a vízkészletünket feltölteni, mert egy nagy és meredek hegyoldalon, a Puskaporoson kell felkapaszkodni.
Egy kitérővel a hámori sziklákat is megtekinthetjük a jelzés vezetésével, de a Palota út 41. számú ház melletti keskeny közön már jobbra kanyarodhatunk is a Puskaporos felé, ez 600 m-rel rövidebb.
A Felső-Hámori temető mellett haladva láthatjuk a Fazola Henriknek és Tecának 2005-ben állított emlékművét. A kisvasút után a kereszteződésben jobbra, a FELSŐ útra kanyarodjunk!
Fiatalos, árnyas erdőben enyhén emelkedünk. Itt az utunk igencsak meredekké válik. Borostyánnal befutott bükkfánál enyhén balra tartva haladunk egészen a legmagasabban látható lábas erdőig. A tetőn tovább egyenesen enyhén lejt az utunk. Erős balkanyarral megkerüljük a völgyfőt, (jobb oldali sziklafalon K+ jelzés). Ez után nagyon kell figyelni, mert a széles dózer útról a jobb kanyar előtt FELFELÉ kell kanyarodnunk egy ÖSVÉNYRE, ami meglehetősen füves.
A fiatalosban balra tartunk, majd a szinttartó úton vastag, kidőlt fatörzsekkel találkozunk. A befűrészelt lépéshelyek segítenek, de a meredek hegyoldallal kombinálva a nagyon veszélyes környezet miatt ÓVATOSAN közlekedjen mindenki.
Baloldalunkról a Gulicska felől érkező zöld sáv jelzését elérve mi jobbra kanyarodunk, majd kb. 200 m megtétele után elérjük a Hegyes-rétet. (Ez a szakasz módosult, aki tud segíteni a javításban, kérem, írjon a reginabotos@gmail.com e-mail címre. A letölthető nyomvonal helyett, kérjük, a fentebb lévő termeszetjaro.hu térkép használatát, amíg javítjuk e szakaszt. A megértést köszönjük!)
A három színű jelzésen haladunk tovább kb. 100 m-t, majd a K+-tel balra kanyarodunk a Hegyes-tető felé. Továbbiakban a gerincen hullámozva találkozunk a katonasírral. A gerincről Digép-Tüzépig ereszkedünk le (a Muhi utca kereszteződésétől balra), itt találjuk az utolsó pecsételőhelyet.
| Érintett pont | Bélyegző elérhetősége | Résztáv (km) | Összes táv (km) | Emelkedés/ süllyedés (m) |
|---|---|---|---|---|
| Mályinka, Sanyi italbolt | Nyitvatartási időben | 10 | 92,9 | 214/122 |
| Szentléleki Fogadó | Folyamatos | 5,8 | 98,7 | 464/41 |
| Újmassa, Fazola kohó | – | 5,3 | 104 | 93/479 |
| Felső-Hámor, Kohászati Múzeum | Folyamatos | 3,7 | 107,7 | 108/158 |
| Diósgyőr, DIGÉP tüzép | Folyamatos | 9,7 | 117,4 | 395/509 |
A bélyegzőhelyek és az útvonal szükségszerű változtatásának jogát fenntartjuk!
Érdekességek
Bár éjszakai állat, útunk során esős, borús időben, nyirkos, idősebb lomberdőkben, tiszta vizű patakok mentén könnyen összefuthatunk néhány igazán fotogén foltos szalamandrával. Erről az elevenszülő kétéltűről számos babona terjedt el, például, hogy <<a szalamandra kútba esve megmérgezi annak vizét, a Talmud szerint pedig „a szalamandra hét nap, hét éjjel égő tűzből keletkezik”, s „annak sem árt a tűz, aki szalamandra vérével keni magát”.>> (Honismeret 47. évf. 3. sz. (2019. június)) Bőre irritációt okozhat.
Természetvédelmi értéke 50 ezer forint. Nézzünk a lábunk elé, csodáljuk meg és vigyázzunk rá!
(Botos Regina)
Magyarország egyik legfontosabb ipari műemléke, egyben egyetlen kohászati műemlékünk, a Fazola-kohó, mely a Hámori-tó nyugati csücske és Újmassa között áll a Garadna-patak völgyében. A faszéntüzelésű nagyolvasztóhoz, ismert nevén őskohóhoz hasonló műemlékek Európában is ritkaságnak számítanak.
Fazola Henrik a Szinva- és Garadna-patakok völgyében már a 18. század vége felé létrehozott kohászati üzemeket. Miután Mária Teréziától alapítólevelet kapott, 1772-ben vasolvasztót épített Felső-Hámorban (a mai Miskolc-Ómassa területén). Itt Stájerországból és a Felvidékről érkezett, vasgyártásban jártas mesterek dolgoztak. Ez a kohó azonban 1820-tól már nem üzemelt.
A már korszerűbb újmassai kohót Fazola Henrik fia, Frigyes létesítette. Fazola Frigyes Selmecbányán végzett, kiváló képességű kohómérnök volt, méltó utódja apjának. 1813-ban építette meg az új kohót, amihez víztározóként az újonnan kialakított Hámori-tó szolgált.
A működéshez szükséges nyersvasat a közelben bányászták. A 22 köbméter térfogatú olvasztó 11 méter magas, négy sarokpilléren áll, alapmérete 9,5x8,5 méter. Terméskőből épült három szintje csonka gúlát képez. Az átlagos napi termelés 1300 kg volt. A négyrészes fújtatókat egy 7 méter átmérőjű vízkerék működtette percenkénti 16 löketszámmal. A kohót 1831-ben átépítették, ekkor nyerte el ma is látható formáját. Egészen 1872-ig működött. Leállítása után állaga folyamatosan romlott. 1951-ben kezdődött műemléki helyreállítása, a munkálatok 1954-re fejeződtek be. A kohó körül öntödék és vasverő műhelyek is voltak, ahol használati tárgyakat formáztak öntöttvasból.
Az olvasztó történetét, működését a Garadna-patak partján álló Massa Múzeumban ismerhetjük meg, ahol itt készített tárgyakat és szerszámokat is megcsodálhatunk. 1979-ben felépítettek egy vasverő műhelyt korabeli dokumentumok alapján, a farkaskalapácsot néha még ma is beindítják. Az út túlsó oldalán egy műszaki skanzen látogatható, ahol kohászati és bányászati gépek és eszközök tekinthetők meg.
(Zwickl Bernadett)
A Bükk-hegység számos, bárki által használható nomád szálláshelyének egyike a Cserepes-kői barlangnál kevésbé ismert Odvas-kői barlangszállás, mely Mályinkától délkeletre található 430 m tengerszint feletti magasságban. A szállásnak otthont adó barlang neve Odvaskői-sziklaüreg, más források szerint Jókai-barlang. A barlang hossza 10 m, függőleges kiterjedése 3,5 m, magassága 3,5 m, vízszintes kiterjedése pedig 14,7 m Kadić Ottokár itt is végzett régészeti kutatást, ami eredménytelen volt. A barlang a vadregényes Csondró-völgyből, az Ámor-forrástól közelíthető meg jelzetlen, meredek, sziklás ösvényen a Kohászok útjáról, de a közeli piros jelzésről is elérhető egy szintén jelöletlen úton.
A kazincbarcikai M.T.K. természetjárói alakították ki a turistaszállást 1967-ben egy a völgy fölötti sziklafal üregében fal felhúzásával, valamint egy ajtó és két ablak behelyezésével. Korábban a barlang pásztorszállásként volt használatos. Csak természetes anyagok, pl. terméskő használatára kaptak engedélyt az építők. Emeletes ágyak, két pad, asztal és egy dobkályha szolgálják a turisták kényelmét, de semmi sincs jó állapotban. Jelenleg a hely rendeltetésszerű használatra éppen csak kielégítő, leginkább menedékhelynek felel meg azoknak, akik megfelelő felszerelés (vízhatlan ponyva, matrac, hálózsák esetleg sátor) birtokában vannak és le tudnak mondani a legalapvetőbb kényelemről is.
A barlang befogadóképessége nagyjából legfeljebb 10-12 embernek megfelelő, de lehet a barlang előtt is éjszakázni egy keskeny esővédett sávban. Arra számítani kell, hogy a sziklából nedves időben több helyen csepeg a víz, így elképzelhető, hogy ilyenkor jobb kint mint bent. Arra is ügyelni kell, hogy a barlangnak albérlői is akadnak, denevérek és pelék képében, akiknek biztosítani kell a szabad ki- és bejárást. Emiatt az ajtót sose csukjuk be teljesen! A keletkezett hulladékot sose hagyjuk ott és mindig takarítsuk ki a szállást úgy, ahogy mi is használni szeretnénk! A barlang környezete fokozottan védett.
A sziklateraszon van egy pad, víz kb. 100 méterre, de jóval lejjebb az Ámor-forrásból vételezhető. Illemhely nincs viszont tűzrakó hely van a barlang előtti teraszon.
Mivel a barlangszállás a völgyből nem látszik és csak meglehetősen puritán körülményeket képes biztosítani, szinte garantált a nyugalom és jó esély van rá, hogy szabad lesz, ha valaki veszi a bátorságot, hogy itt éjszakázik.
(Zwickl Bernadett)
„A falun belül, hol a hámor van, egyre szűkebb lesz a völgy, s végre egészen kősziklák közé szorul, meredek, vad kősziklák közé, s az út fölfelé tart kanyargósan a Szinva partján, mely számos zuhatagot képez, fönn pedig a hegyen tóba gyűl, melynek vize sötétzöld, minthogy tükre az őt környező bércek erdejének. Az ember az gondolja, hogy legalábbis Helvéciában van, Helvécia valamelyik szebb vidékén.” - írja Petőfi Sándor a X. úti levelében a Szinva-patak völgyéről és a Hámori-tóról. Az ember talán nem is gondolná, hogy ez a nagy költőnket is megható látvány részben mesterségesen, méghozzá a kohászat miatt jött létre. Az Újmassán létrehozandó új kohó üzemeltetéséhez víz kellett és az elegendő mennyiséget csak a Garadna- és Szinva-patak összefolyásánál található Fel-tó felduzzasztásával tudták biztosítani. Fazola Frigyes nevéhez fűződik a munkálatok elindítása. Az első felmérések 1799-ben kezdődtek a gátépítéshez, de a dolomit alap fölé sövényfonás közé döngölt agyagból épült gát csak 1815-ben készült el véglegesen Anton Seidl, kamarai mérnök tervei alapján. A gátat később többször is felújították 1932-33-ban, majd 1951-ben. A korábbi felújítás amiatt volt szükséges, mivel a gátban élő vándorpatkányok kikezdték a gátat és emiatt az országút is megcsúszott.
Az ipar visszaszorulásával a turizmusé lett a főszerep a tó történetében. Mint manapság is, az 1900-as évektől a II. világháborúig népszerű volt a tavon való csónakázás. 1956-tól ez a lehetőség újra biztosított. A 20. század elején egy úszó, majd később cölöpökre rögzített strandfürdő is üzemelt, annak ellenére, hogy a tó vize 20-22 °C fölé nem nagyon melegszik, így nyáron is meglehetősen hűs. A tó pisztrángállományát főleg a helyi éttermek és büfék hasznosítják. A tavon korábban korcsolyázni is lehetett, illetve csónak- és kajakversenyeket is rendeztek. Manapság a tó fő célja a víztározás, illetve a vízingadozás mérséklése, így az ipari víztározóként való működés miatt a korcsolyázás, valamint a fürdés már tilos. A horgászat engedélyezett, valamint csónak- és vízibicikli-kölcsönző is üzemel a tavon. Partján található a Neptun Búvárklub épülete is.
A tó átlagos mélysége 9 méter, ami a Balatonénál háromszor mélyebb. A tó 1,5 kilométer hosszú, 14 állandó és 11 időszakos forrás táplálja. A tavat Fel-tó néven először 1319-ben egy pálos kolostorral kapcsolatos oklevélben említik meg. Érdekesek a tó további elnevezései. Eleinte külön neve nem volt, csupán a német tó jelentésű „Teich” szó mintájára „Taj” névvel illették az eredeti halastavat, ami azáltal keletkezett, hogy az oldott mészben gazdag patakokból vastag mésztufaréteg halmozódott fel a mai Palotaszálló alatt, és így a patakok vize korábban is természetesen visszaduzzasztott halastavat alkotott. A tavat hívták még Diósgyőri-tónak, valamint Feneketlen-tó néven is ismerték a helyiek. A mai Hámori-tó elnevezés is a kohászattal kapcsolatos, ugyanis a német Hammer (kalapács) szóból származik a magyar hámor kifejezés.
A 19. század végén, az ipar visszaszorulásával nyílt meg a turisták számára a környék felfedezésének lehetősége. Létrejött a lillafüredi üdülőtelep, majd 1925 és 1929 között megépült a Palotaszálló, valamint számos sétaút, kilátóhely és egyéb turistalátványosság (kisvasút, Lillafüredi-vízesés, barlanglátogatási lehetőség stb.) létesült. Jelenleg a tó déli oldalán vezet végig egy romantikus sétaút, ami egyben a Kohászok útjának is része. Kis kitérővel a tó egyik forrása, az Eszperantó-forrás is elérhető. Az állandó vízhozamú forrás terasza alatt szép mésztufa képződményeket találunk. A forrás vize az erdei vasút pályája alatti átereszen jut a tóba. A sétányról látható az ún. Görbe-híd, a kisvasút íves hídja.
A tó partján található az 1990-ig szigorúan titkos, egykori légvédelmi objektum, a „Szikla”. Az objektum a Palotaszálló építésével egy időben létesült, nagy valószínűséggel a víztározó védelmére. 1990 után turistaszálló és zenés szórakozóhely működött benne. Jelenleg urbex túrák keretében, korlátozott számban biztosított az objektum látogatása.
(Zwickl Bernadett)
A miskolci Szeleta Park Látogatóközpont, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság legújabb bemutatóhelye.
Az 1977-ben alakult Bükki Nemzeti Park Igazgatóság névadója, és egyben egyik legértékesebb területe a Bükk hegység. A Szeleta Park „A bükki barlangok évezredes titkai – Az ősember természete” című kiállítása bemutatja:
- a Bükk természeti kincseit,
- különleges földtörténetét,
- egyedi vízrajzát és barlangrendszerét,
- a kaptárköveket,
- a hegység jellemző növény- és állatvilágát,
- valamint a világhírű Szeleta-kultúrát, a magyar ősemberkutatás bölcsőjének helyszíni eredményeit.
Lillafüredtől egy karnyújtásnyira, az Anna-barlang közelében, a szép felsőhámori völgyben található az egykori Kancellária épülete, ahol a Kohászati Múzeum gazdag anyagú, érdekes kiállítása megtekinthető.
A múzeum felsőhámori állandó kiállítása a magyar és az egyetemes vaskohászat fejlődéstörténetét tárja elénk az ókortól a XX. század végéig, a magyarországi vasgyártás történetét pedig a X. századtól követhetjük nyomon. A működő modellek, makettek, diorámák, eredeti filmfelvételek szemléletesen mutatják be az egyes korok vaskohászati technikáit és eljárásait. Az állandó kiállítás több kuriózumnak is helyt ad: megtalálhatóak itt a X-XII. századból származó, Imolán, illetve Kőszegfalván feltárt, eredeti körülmények között bemutatott bucakemencék, valamint az Al-Duna szabályozásánál használt, Diósgyőrben készült világhírű acélvéső. A múzeum a négy kiállító teremben a kohászati iparág négy fő foglalkozási ágát, a nyersvas, -és acélgyártást, valamint a hengerlést és a kovácsolást részletesen, az öntvénygyártást, a drótgyártást, továbbá az anyagvizsgálati eljárásokat kisebb terjedelemben mutatja be.
Az újmassai Massa Múzeumnál a gyönyörű, Bükk ölelte környezet már önmagában is csodás kirándulóhely, azonban a Fazola-kohó melletti hatalmas szabadtéri terület is további kikapcsolódási lehetőséget biztosít múzeumi látnivalóink mellett a kirándulók számára.
Massa Múzeum: A magyar nagyüzemi vasgyártás megalapítójának, Fazola Henriknek és fiának, Fazola Frigyesnek életét, valamint a diósgyőr-hámori vasgyártás első időszakát és termékeit ismerhetik meg a látogatók a múzeumban.
Fazola-kohó: A múzeum épülete mellett emelkedik az impozáns Fazola-kohó, az egyik legjelentősebb hazai ipari műemlék, amellyel még 1871-ig dolgoztak. Az Európa szerte is ritkaságnak számító faszenes nagyolvasztó méltán nagy érdeklődésre tart számot.
Kovácsműhely: A rekonstruált vízikerekes vasverő (hámor) környéke gyakran zeng a nagykalapács ütéseitől, a hozzánk látogatók örömére.
Skanzen: A csobogó Garadna-patak túloldalán a vaskohászatban és a bányászatban működtetett gépi berendezések skanzenje vonja magára a látogatók tekintetét, itt a két rokon szakma érdekes, „óriás” eszközei tárulnak fel előttünk.
Bár a Kohászok Útja nem érinti, 3 km levezető sétával érdemes felfedezni.
A Diósgyőri vár falai a Szinva-patak völgyéből kiemelkedő szikladombra épültek. Anonymus a 13. századi Névtelen krónikás említi, hogy itt már a honfoglalás idején állt egy földvár, amelyet 1241 körül a tatárjárás idején pusztíthattak el. IV. Béla király a tatárjárás után kedvelt hívének, Ernye bánnak adományozta a helyet. Ernye bán fia, István nádor volt az első, ovális gyűrűvel övezett, két kerek toronnyal ellátott kővár építtetője.
Teljes vártörténet ITT.
A fényűző lillafüredi kastélyszálló 1927-30 között készült el. A tervezéssel Lux Kálmán neves építészt bízták meg, aki a három völgy találkozásában, a Mátyás-korabeli paloták hangulatát felidézve, az 1400-as évek stílusában álmodta meg a hotelt.
Tervei tartalmazták az épület környékére vonatkozó elképzeléseket is, pl.: függőkert, parkosítás, ródli- és bobpálya, felvonóval ellátott sípálya és síugró sánc. Az építkezés a gazdasági válság idején a jól szervezett közmunkák egyik látványos példája volt, amelyről a beruházás ellenzői is elismerően nyilatkoztak.
A teljes történet ITT olvasható.
Szálláshelyek
Papréte Vendégház (Mályinka)
Fehérkőlápa Turistaház
